Augustus II.

Némi félrecsúszott egyezkedést és Scribonia-tól való válást követően végül a triumvirek össztüzet zúdítanak Pompeiusra, minden irányból, ami a vereségével zárul. A triumvirek hatalmára már csupán önmaguk jelentik a veszélyt. Lepidus ismét bepróbálkozik, és megpróbálja Szicíliára rátenni a kezét, ami csúfos véget ér. Csapatai fellázadnak ellene, majd Octavianus „légiókonvertáló” varázserejének köszönhetően átállnak az ő oldalára. Ez volt Lepidus utolsó próbálkozása, provinciáitól megfosztják, ő pedig házi őrizetben éli le hátralevő éveit.

Augustus

Augustus nem volt egy kifejezetten faszagyerek. A kardforgatáshoz nem értett jobban, annál, mint ahogy egy ókori államfőtől elvártak volna. Törékeny fizikai jellemzői voltak és gyakran kellett az orvosi sátorban átbetegeskednie a saját hadjáratait. Mi tenné őt tehát egy igazi hőssé?

Geiserich a vandál

Lehet, hogy páran emlékeznek a történelem órákról esetleg a vandál népre, de nem hiszem, hogy a nevükön kívül más is rémlene. Ha tudományosak akarunk maradni, akkor azt elmondhatjuk, hogy a vandalizmus fogalmát először a közép-franciaországi Blois püspöke használta.

Görögök Ázsiában

Hol volt, hol nem, volt egyszer egy királyság, majd királyságok. Ez olyan volt, mint a magyar népmesékben az okos lány. Volt is, meg nem is, görög volt is, meg nem is, erős volt, meg nem is. Elfoglalta India egy részét is, meg nem is. Történelmi léptékkel szemlélve nem bizonyult tartósnak, nem állt fent sokáig, de hatása viszont túlélte. A görögség, történelmének felívelő korszakában, mikor pont nem egymás aprításával voltak elfoglalva, legyőzték a perzsa hadakat, a makedón Nagy Sándor vezetésével egészen India határáig terjesztették ki a görögség kulturális – gazdasági határait.

I. SZELEUKOSZ NIKATÓR

Nagy Sándor művének szétesése egy hosszú folyamat része volt, tengernyi cselszövéssel, és számos szereplővel, akiknek döntő többsége nem természetes halállal halt meg. A vérből a hosszú és kegyetlen harcok után három család tudott igazán kiemelkedni, és saját birodalmat kialakítani. Ezen államok közül az I. Szeleukosz által alapított Szeleukida Birodalom volt a legnagyobb, és állt a legközelebb története során ahhoz, hogy méltó utóda, örököse legyen Sándor birodalmának.

III Thotmesz

Az ókor Egyiptom történelme tele van megannyi csodával, rengeteg izgalmas, érdekes egyéniséggel, és a körülöttük lévő titkokkal. Szinte mindenkinek egyből eszébe villan a fenséges piramisok képe, a Nílus kék víztükre, a Szfinx a piramisok erőt sugárzó robosztus alakja, a szél által szállított homokból felépülő európai ember számára félelmetesnek tűnő homoksivatagok világa. Ezen táj megannyi emléket, történetet adott világunknak, isteneket, fáraókat, de még fáraó nőket is, akik közül nem egy élete a mítoszok, mesék, anekdoták világát is megjárta. A mi történetünk a XVIII. dinasztia egyik olyan fáraójáról szól, III Thotmeszről akit sokan Egyiptom Napóleonjaként, a világ első „hódítójaként” tartanak számon, nem is alaptalanul.

Epameinóndasz

Az idő előrehaladtával pedig a peloponnészoszi háború elhozta Spárta „győzelmét” Athén és szövetségesi felett, de nem bizonyult a győzelem olyan maradandónak, mint az remélték, mert a hosszú háborúban Spárta legfőbb ereje az emberanyag, nagyon is megfogyatkozott. Ezt pedig ki tudta használni egy másik kis görög városállam a boiótiai Théba, amely az ismeretlenség homályából kiemelkedve, ha egy rövid időre is, de átvette Spárta helyét a történelem színpadán. Mindezen rövid időszak egy személy nevéhez kötődik leginkább, Epameinóndasz nevéhez, aki több száz évnyi legyőzhetetlenség mítoszát dobta a sárba Spárta legyőzésével.

Pürrhosz

Épeiroszt csakúgy, mint Makedóniát, amolyan félgörög területnek tekinthetjük a felvázolt helyzete alapján. De a 4-3. század fordulóján egy kalandos életű, nagyra hivatott király elhatározta, hogy a tetek mezejére lép, és ezzel a magába zárkózó, de kitűnő katonákat nevelő néppel kiemelkedik az ismeretlenség ködéből. Ez a király volt Pürrhosz. Ismerkedjünk meg a történetével!

Arminius, avagy Róma 9/11-e

Ha azt mondjuk, szeptember 11, a világ döntő többsége 2001. szeptember 11-re, a New York és Washington elleni terrortámadásokra, a World Trade Center ikertornyainak leomlására, az Egyesült Államokat ért sokkra, és annak következményire gondol. E nap azonban már több mint 2000 éve is baljóslatú volt: Kr.u. 9-ben ezen a napon ért véget a teutoburgi csata, amely egy ókori világbirodalom Róma dicsőségét tépázta meg elég rendesen, és vetett véget Róma addigi hódító politikájának. Ez is egy személy nevéhez kötődik ugyanúgy, mint napjaink 9/11-e. Ez volt Arminius, a germán vezér, aki miatt Augustus császár elég sok álmatlan éjszakát vészelt át élete végéig. Ismerkedjünk meg vele, és történetével!

Hamilkar Barkasz

Ki ne ismerné Hannibált, kinek élete oly szorosan összefonódott Rómával, és az azzal lezajlott háborúval. Az ő történetét már sokféleképpen feldolgozták, dokumentálták, és már életében legendák születtek róla. De mindez nem jöhetett volna létre, ha nincs valaki, aki megteremti Hannibál sikereinek alapját, a Barkida család hatalmát, tekintélyét. Ki volt ez a személy? Nem más, mint a nagy Hannibál édesapja Hamilkar Barkasz!

Vedd fel velünk a kapcsolatot

Hiba: Kapcsolatfelvételi űrlap nem található.

AncoraThemes © | Mészáros Martin 2024. Minden jog fenntartva