A második világháborúban rengeteg lengyel katona menekült el a német és szovjet megszállás alá került Lengyelországból annak érdekében, hogy tovább folytathassák a harcot. Köztük volt Stanislaw Maczek és az általa vezetett 10. motorizált lovasdandár (10. Brygada Kawalerii). Ez az egység bár más-más névvel, de végigharcolta a világháborút.
Schwarze Brigade
A dandárt 1938-ban hozták létre. Ez volt az egyetlen teljesen motorizált lengyel egység, amely harcolt a lengyelországi hadjáratban (Fall Weiss), 1939-ben. A dandár létrehozása egyértelmű válasz volt a német és szovjet páncélozott hadosztályok fenyegetésére. Az egységben 3000 katona teljesített szolgálatot, erősítésként pedig még néhány egység a dandár irányítása alá tartozott. Mivel ez a dandár a hadsereg egy teljesen új ágazatát képviselte, a katonai vezetés úgy döntött, hogy egyedi egyenruhát kap az egység. Német első világháborús M16-os egyenruhát és osztrák M17-es rohamsisakot kaptak. A tisztek, altisztek, tankok személyzetei és a motoros alakulatok ráadásként fekete bőrkabátokat is kaptak, emiatt a németek Lengyelország lerohanása során ezt az alakulatot “Schwarze Brigade”-nek azaz fekete dandárnak, elszántságuk miatt pedig fekete ördögöknek is hívták őket. A dandár vezetésével Stanislaw Wladyslaw Maczek ezredest bízták meg.
Stanislaw Maczek
Túl sok mindent nem szeretnék róla mondani ugyanis szerintem kijár neki egy különálló cikk. Stanislaw Wladyslaw Maczek 1892. március 31-én Lwów-ban (ma Ukrajnában található Lviv néven) született. Maczek az első világháborúban az Osztrák-Magyar Monarchia tisztjeként szolgált az olasz fronton. A világháború után a lengyel hadsereg kötelékében részt vett az Ukrajnával és a Szovjetunióval vívott háborúkban. Maczek felettesei szerint a katonák vezetése a vérében van, kiváló stratéga, aki törődik embereivel.
Fekete ördögök a fronton
Maczeket és a dandárt a „Krakkó” hadsereghez osztották be tartalékként. Feladatuk egy német támadás esetén az volt, hogy a front kritikus pontjain közbeavatkozzanak és hátráltassák az ellenséget amíg a nem gépesített csapatok visszavonulnak. A dandár tényleges harciereje nem volt megfelelő ugyanis hiányt szenvedtek a 7TP típusú tankokból és a tüzérség mennyiségét is csökkentették.
Maczek később így jellemezte dandárja helyzetét:
“Olyanok voltunk, mint egy darázs fullánk nélkül: még mindig ott zümmögtünk körbe-körbe, mintha támadásra készülnénk, de már nem voltunk képesek halálos csapásra.“
Stanislaw Wladyslaw Maczek
1939. szeptember 1-jén a Harmadik Birodalom hadüzenet nélkül megtámadta Lengyelországot. Lángba borult a világ.
A „Krakkó” hadsereget a mai Szlovákián keresztül támadta meg a 22. páncéloshadtest, Ewald von Kleist vezetésével. A lengyelek kitartottak amíg megérkezett a 10. motorizált lovasdandár. Parancsba kapták, hogy állítsák meg a német előrenyomulást és hogy tartsák a Myślenice–Dobczyce vonalat. Ezt a dandár olyan sikeresen végrehajtotta, hogy a németek naponta maximum 10 kilométert tettek meg. Bár ez a frontszakasz tartotta magát, máshol áttörtek a németek, így vissza kellett vonulni. Szeptember 6-án megkezdődött a visszavonulás, szervezett és fegyelmezett módon. 7-én Nowy Wisnicz-nél, majd 9-én Lancut-nál sikerült erős védelmi pontokat kialakítania az egyégnek mielőtt átkeltek volna a San folyón. Szeptember 14-én öt napos csata vette kezdetét Lwów környékén, ahol a dandár nemcsak sikeresen megvédte állásait az 1. hegyivadász hadosztállyal szemben, de ellentámadásba is átmentek. 17-én a szovjetek is megtámadták Lengyelországot így az ellenállás maradék esélye is elveszett.
Menekülés Magyarországon át
Szeptember 19-én délután Maczek és csapata átlépte a lengyel-magyar határt. A magyar kormány nem sokkal több mint 25 ezer menekült fogadására készült fel, ezzel szemben több mint 59 ezer lengyel érkezett. Ebből 14 ezer polgári személy volt, 45225 (a lengyel katonai menekültek írásba foglalt legmagasabb létszáma) pedig katona volt. A lengyeleket internáló táborokban helyezték el. Ugyanakkor a legtöbben tovább akartak harcolni. A lengyel katonák (többnyire a magyarok segítségével) eljutottak Franciaországba. Maczek és családja október 21-én éjszaka érkezett meg Párizsba.
Védekezés Franciaországban
Maczek utasítást kapott Wladyslaw Sikorski tábornoktól, hogy állítsanak fel egy páncélos dandárt a 10. motorizált lovasdandár megmaradt katonáiból. Az egységet Franciaország déli részén, Avignon közelében állították fel. Elnevezése pedig a 10. páncélos lovasdandár lett. A lengyelek elavult felszerelést és járműveket kaptak, csak 1940 május 10-én, a megindult a német offenzíva napján kapták meg a kért felszerelést.
A dandárnak meg kellett ismerkednie az ekkor kézhez kapott elavult FT-17-es francia könnyű tankokkal, ezért Maczek úgy döntött, hogy csak legharcedzettebb katonáival indul a front felé. Június 6-án az egységet a 4. hadseregcsoport alá rendelték. Feladatuk pedig a 8. hadtest támogatása volt Reims mellett. Június 10-18 között utóvédként harcoltak és fedezték a visszavonuló francia csapatokat. Ezalatt csatlakozott Maczekhez a dandár hátramaradt része. 16-án este a dandár megtámadta a német kézen lévő Montbard-ot. A várost sikerült elfoglalni, de a németek felrobbantották a Bourgogne-csatorna hídját, lehetetlenné téve a visszavonulást. Utánpótlás híján a maradék tankokat és járműveket felrobbantották majd gyalog vonultak vissza. Bár a támadás váratlanul érte a németeket, a franciák nem támogatták egységeikkel a lengyeleket így azok nem értek el átütő sikert. Maczek ismét megkérte katonáit, hogy tartsanak vele Nagy-Britanniába, hogy tovább folytathassák a harcot.
Bár a lengyelek bátran harcoltak, a franciák mégis valamiért nem kedvelték azokat. Külön érdekesség, hogy Maczek írt egy beszámolót arról, hogy mit tapasztalt Lengyelországban és arról, hogy hogyan lehetne felvenni a harcot a németekkel, ezt az írást azonban a franciák teljesen figyelmen kívül hagyták.
Újjászervezés Nagy-Britanniában
A britek Skócia partjainak védelmét a lengyelekre bízták itt, állították fel az 1. lengyel hadtestet. Amint Maczek és Sikorski is megérkezett Nagy-Britanniába, lengyel páncélos egységek felállítását kérvényezték, ez azonban a német invázió veszélye miatt háttérbe szorult. A lengyelek a partvédelmi feladatok mellett állandó kiképzésben részesültek. Miután 1941. június 22-én a németek megtámadták a Szovjetuniót elmúlt az invázió veszélye. 1942. február 25-én végül megérkezett a hivatalos parancs az 1. lengyel páncéloshadosztály felállítására.
Az egység augusztus 11-én hivatalosan is megkapta a jelképének szánt „Szárnyas huszár” emblémát.
Az egységet amerikai és brit felszereléssel látták el. A hadosztály 16000 katonából, 381 Cromwell, Churchill és Sherman tankból, 473 tüzérségi lövegből és 4000 egyéb járműből állt össze.
Az egység felépítése a következő volt:
A visszavágás ideje
1944. június 6-án elérkezett a visszavágás ideje. A szövetséges csapatok partra szálltak Normandiában. Az 1. lengyel páncéloshadosztály augusztus 1-jén érkezett meg Franciaországba.
Az egységet a 2. kanadai hadtest alá rendelték. Bár a partok elfoglalása sikeres volt, az “Overlord” hadművelet sorsa még korántsem volt eldöntetett. Egy erős német páncélos támadás semmissé tett volna minden elért eredményt. Ezért a szövetségesek kidolgoztak egy tervet, amivel biztosíthatják az eddig elfoglalt területeket és megsemmisíthetik a környéken lévő ellenséges csapatokat, ez a „Totalize” hadművelet.
A “Totalize” hadművelet
A hadművelet megtervezését és kivitelezését Bernard Montgomery tábornok Guy Simonds altábornagyra, a 2. kanadai hadtest parancsnokára bízta. Simonds Falaise-t tűzte ki a hadművelet végső céljának, valamint minél több ellenséges csapat bekerítését és megsemmisítését. A hadműveletben kulcsfontosságú szerepet kapott az 1. lengyel páncéloshadosztály.
Nekik és a kanadaiaknak kellett bezárni a katlant és csapdába ejteni a németeket. A szövetségesekkel az 1. SS-páncéloshadtest állt szemben. Ebben a hadtestben jelentős német egységek foglaltak helyet, mint például a Hitlerjugend páncéloshadosztály vagy a Leibstandarte Adolf Hitler (LSSAH). Ugyanakkor az LSSAH-t augusztus 5-6 között áthelyezték az amerikaiak szektorába, védelmi állásaikat pedig a 89. gyaloghadosztály foglalta el. Augusztus 6-án az új információk tulajdonában Simonds kiadta a csapatoknak a hadművelet újradolgozott tervét.
7-én 22:00 órakor életbe lépett a hadművelet. 8-án hajnal 2:30-kor a 10. páncélozott lovasdandár elérte a kiindulópontot. A hadműveletet bombázással kellett támogatnia a légierőnek azonban az a saját csapatait kezdte el bombázni. A bombázás következtében 44 ember sérült vagy halt meg. A veszteségek pótlása után folytatódott a hadművelet.
Itt azt is érdemes megemlíteni, hogy augusztus 8-án a Saint-Aignan-de-Cramesnil elleni német ellentámadás folyamán Michael Wittmann tank ász és bajtársai 12:50-kor életüket vesztik felrobbanó Tigris tankjukban.
Szintén ezen a napon elkezdődik a „Totalize” hadművelet második fázisa, így az 1. lengyel és 4. kanadai páncéloshadosztályok megkezdik támadásukat a német tartalékosok védelmi pozícióik ellen. Augusztus 11-én miután Simonds látta, hogy elakadt a támadás, felfüggesztette a hadműveletet. Bár a szövetségeseknek sikerült több mint 16 kilométert előre nyomulni a végső célt, a Falaise-tól északra lévő magaslatokat nem sikerült elérni.
A katlan bezárul
Mivel a Falaise még a németek kezén volt, új haditervet kellett elkészíteni. A hadművelet a „Tractable” nevet kapta, célja pedig a falaise-i katlan bezárása és minél több német csapat bekerítése. Az 1. lengyel páncéloshadosztály kulcsfontosságú szerepet kapott, nekik kellett a támadó éknek lenni Falaise-tól északra. El kellett foglalniuk Trun-t majd Chambois bevételével bezárni a katlant. Augusztus 14-én Maczek átcsoportosította egységeit, hogy megkezdhessék a támadást.
A lengyeleket a kanadaiak és a britek támogatták északon, délről pedig az amerikai 15. hadtestnek kellett elérnie Chambois-t. 24:00 órakor megkezdődött a támadás, 800 Halifax és Lancaster bombázó támadt a német állásokra, azonban ismét sikerült saját csapataikat is lebombáznia a gépeknek. 400 kanadai és lengyel katona halt meg vagy sebesült meg. A kezdeti sokk után a szövetségesek magabiztosan törtek előre. Augusztus 16-án a 2. kanadai gyaloghadosztály elfoglalta Falaise-t (bár ekkor még jelentős ellenállási gócpontok voltak városszerte). 19-re az 1. lengyel páncéloshadosztály elfoglalta Chambois-t. 20-án a németek még próbáltak kitörni, de a lengyelek minden támadást visszavertek.
Ezzel a katlan bezárult. Bár a hadművelet sikeres volt, a győzelem nagy árat követelt. Az 1. lengyel páncéloshadosztály 1441 embert vesztett (325 halott, 1002 sebesült, 114 eltűnt). A német veszteségekről nem született pontos adat, az elesett és fogságba esett németek számát 50000 és 200 000 közé teszik.
A Benelux régió elfoglalása
Maczek és csapata szeptember 6-án lépték át a franci-belga határt. Még ezen a napon a lengyelek kiszorították a németeket Ypres városából. E tettük miatt Károly herceg, Belgium régense a 9. lengyel lövészzászlóaljnak adományozta a „Flandria lövészei” címet. Útjukat folytatták amíg 9-én meg nem álltak Ghent előtt. Miután sikerült bevenni Ghent-et is, az egység 16-án átlépte a belga-holland határt, majd pihenésre és készleteinek feltöltésére utasították. A hadosztály október 26-án került újra a frontra. 2 napig tartó harc után Breda is felszabadult. A tüzérséget mellőzve három oldalról támadták a lengyelek a várost, így az nem lett a földdel egyenlő a harcok után. A bredai polgárok hálásak voltak a lengyeleknek, ezt az is bizonyítja, hogy szerte a városban a lengyeleknek köszönetet mondó cetlik lengyel nyelven voltak írva.
Novemberben “befagyott” a front, így a hadosztályra megfigyelő és védelmi feladatot bíztak.
A cél: Wilhelmshaven
Miután a szövetségesek átkeltek a Rajnán, megindulhatott a végső offenzíva. Az 1. lengyel páncéloshadosztály 1945. április 7-én lendült újra támadásba. 8-án az egység átlépte az 1939-es német-holland határt. Feladatuk Wilhelmshaven elfoglalása volt. Útközben a hadosztály felszabadította az oberlangeni tábort, ahol a varsói felkelés nő katonáit tartották fogva. Heves ellenállás után május 5-én a wilhelmshaveni csapatok letették a fegyvert, valamint a kikötőben lévő több mint 200 hajót átadták a lengyeleknek. 1945. május 8-án a Német Birodalom kapitulált, ezzel Maczek és katonáinak 6 évnyi megpróbáltatása véget ért és új fejezet kezdődött az életükben.
A hadosztály sorsa a háború után
A hadosztály még pár hetet Wilhelmshaven környékén tartózkodott majd az angol megszállási zónában, a holland határ és Oldenburg közötti részen kellett rendet tartaniuk. 1946-ban a lengyelek nem vehettek részt a győzelmi parádén ugyanis ezt a britek megakadályozták, eleget téve a szovjetek követelésének. 1947-ben az 1. lengyel páncéloshadosztályt feloszlatták. Két út állt a lengyelek előtt: vagy visszatérnek a szovjeteknek odavetett, arrébb tolt Lengyelországba, kockáztatva, hogy „antikommunistának” bélyegezve bebörtönzik és kivégzik őket, illetve nyugaton is maradhatnak száműzetésben. A legtöbben az utóbbit választották.
Maczek és a lengyelek kitartása mindvégig példamutató volt a világháború során. Nem adták fel a harcot és kivívták a győzelmet. A hollandok és a belgák is a mai napig megemlékeznek az 1. lengyel páncéloshadosztályról.
“A lengyel katonák harcolnak más nemzetek szabadságáért, de csak Lengyelországért halnak meg.”
Stanislaw Maczek
Mint látható a cikkhez saját grafikai munkákkal is készültem. Nem tökéletesek, de legközelebb már profibb lesz a megvalósítás és több is lesz belőlük. Amennyiben tetszett ez a cikk, egy megosztással segítheted munkámat, illetve ha még közvetlenebb módon szeretnéd támogatni az oldalt, ezt Patreonon teheted meg.
Felhasznált irodalom és egyéb források:
– Memorial of Coudehard – Montormel
– Stanislaw Wladyslaw Maczek – Traces of War
– The First Polish Armoured Division
– The 1st Polish Armoured Division in Normandy
– 1st Polish Armoured Division (külön nem jelölt képek forrása)
– The Polish Institute and Sikorski Museum
– Stephen A Hart: Operation Totalize 1944: The Allied drive south from Caen
– CAMPAIGN of the 1st POLISH ARMOURED DIVISION
1944-1945
– The Field Park Company, Royal Engineers
– NATO szimbólumok magyarázata
– A NATO szimbólumok kinézetének az ötlete