Ha azt mondanám, hogy ezt a srácot simán nevezhették volna a kanadai indián Predatornak, nem is tévednék nagyot. A legtöbb kitüntetéssel rendelkező őslakosként Tommy volt a második világháború egyik legjobb felderítője.

Tommy Prince 1915. október 25-én született a kanadai Manitóban, Petersfieldben az ojibwa törzs tagjaként. Az egész gyerekkorát (indián lévén) természet közelben töltötte, ami miatt nem meglepő, hogy mindent tudott az erdőkről, hegyekről és a bennük való mozgásról, túlélésről. A vadászatok alatt kiválóan megtanulta a nyomolvasást és mesteri szintre fejlesztette a lövészeti képességeit is. Az alapvető iskolák elvégzése után boldogan tengette az életét. Több munkát is kipróbált, de a favágó szakma jött be neki a legjobban, egészen a 2. világháború kezdetéig.

A háború kitörésekor egyből jelentkezett a seregbe, de hiába felelt meg a követelményeknek, többször is elutasították. Végül 1940. június 3-án vették fel az utászok közé. Hamar rájött, hogy ennél akciódúsabb munkakört szeretne, ezért egyből jelentkezett ejtőernyősnek.

Már javában zajlott a kiképzés, amikor kiderült, hogy épp most keresnek embereket egy minden eddiginél keményebb egységhez, melyet Norvégiában kívántak bevetni. Neki sem kellett több! 1941-ben a brit Ringwaybe vezényelték, az ottani ejtőernyős iskolába. 1942. szeptemberében, a kiképzés végeztével már őrmesterként tért vissza az 1. ejtőernyős zászlóaljhoz, de nem maradt sokáig. Még ki sem csomagolt, amikor közölték vele, hogy áthelyezik egy frissen alakult különleges egységhez, a 1st Special Service Forcehoz, amit egyszerűen csak úgy hívtak; az „Ördög Dandárja” (Miért pont ez a név? A természetükön és a halálosságukon túl fekete cipőboksszal kenték be az arcukat, álcafesték gyanánt.)

Az Ördög Dandárjánál kiképezték őket mindenre. Lopakodásra, túlélésre, kézitusára, sziklamászásra, robbantásra, síelésre és még számtalan egyéb nyalánkságra. Persze a feszített tempójú kiképzések között is volt idő a szórakozásra, márpedig Tommy szeretett szórakozni. Az egyik szokásos péntek esti kocsmázásnál rossz nőnél próbálkozott be, és a leányzó úgy fejen csapta egy sörösüveggel (csak reménykedni tudunk, hogy üres volt már), hogy több öltéssel kellett összevarrni a sebet.

A kiképzés után 1943. novemberében vetették be őket az olasz fronton, rögtön a mélyvízbe. Az első igazán kemény szereplésükre december 3-án került sor Monte La Difensa ostrománál. A szövetségesek elfoglalásra tett kísérletei eléggé elhúzódtak már, így az Ördögökbe fektették minden bizodalmukat. Amint megérkeztek, a vezetés közölte velük, hogy azt csináltok amit akartok, úgy juttok be, ahogy akartok, csak kapjatok szét mindent. Így is tettek. Az éjszaka közepén felmásztak a legmeredekebb, addig járhatatlannak tartott hegyoldalon és kezdetét vette a hat napon át tartó öldöklés. A hetedik nap reggelén a lent várakozó szövetségesek már úgy vonulhattak be a városba, mintha csak piknikezni mentek volna. Az Ördögök az egész olasz hadjárat alatt itt szenvedték el a legnagyobb veszteséget. 511-en sebesültek meg, közülük 73 meg is halt.

A következő nagyobb ütközet Monte Majo mellett történt, ahol Tommy megmutathatta, mire is képes igazán. Hősünk egy valódi öngyilkos küldetésre vállalkozott. Amint leszállt a nap, elrohant a német állásokhoz, ahol egyesével belopódzott a bunkerekbe és a géppuska tüzelőállásokba, ellopta a telepített géppuskákat és egy késsel megölte a kezelőiket. Másnap csak ment a csodálkozás a németek részéről, hogy miért nem ontják a halált a géppuskák az előretörő amcsikra.

Más katonának egy háborúban egy ilyen cselekedete épp elég lett volna, de Tommy még csak most kezdett belejönni! Ha véletlenül unatkozott, akkor olyanokat csinált, hogy a mokaszinjában besurrant a német/olasz ellenőrzés alatt álló város barakkjaiba és az alvó katonákról lopta le a bakancsot az egyéb használati tárgyak elcsenése mellett. Amennyiben nem volt kedve lopdosni, akkor csak elvágta egynek-egynek a torkát. Másnap biztos jó volt a hangulat.

1944. február 8-án a szövetségesek megérkeztek Littoria városa mellé, és egyből heves tűzharc alakult ki. Ekkora már bőven felismerték Tommy géniuszát, így őt küldték előre a német vonalak mögé, hogy derítse fel az ellenség tüzérségének az állásait. A megfelelő helyet a német vonalaktól alig pár száz méterre találta meg, egy elhagyatott tanya képében. Rögtön neki is látott a kapcsolatteremtésnek az 1400 méter hosszúságú telefonzsinórral. A szembenálló felek tüzérei oda-vissza adták az áldást. Természetesen a vezeték sem maradhat ki a tűz alól. El is szakadt, annak rendje és módja szerint. Tommy egy pillanatra sem esett pánikba. Felöltözött a tanyán talált ruhákba és egyszerűen csak kisétált a házból, majd nekiállt gereblyézni a földeket, mindezt a csata kellős közepén. A gereblyézés közben megtalálta a szakadást. Lehajolt és úgy tett, mintha csak a cipőjét kötötte volna meg, de igazából megjavította a vezetéket. Annyira beleélte magát az olasz farmer szerepébe, hogy még egy kis műsort is csinált. Mind a német, mind a szövetséges oldal felé heves káromkodások közepette rázta az öklét. A következő 24 órában tovább folytatta a felderítést a rozoga épületből. Összességében 3 napot töltött az ellenséges területen. A vakmerő és a győzelmet kivívó tettéért megkapta a Military Medalt.

Az olasz kampány Littoria környékének elfoglalásával még nem ért véget. Anzio bevételénél is az Ördögöket küldték az első sorba. Egy német katona az alábbit írta a naplójába: „A Fekete Ördögök (Die Schwarz Teufeln) mindenütt ott vannak, amikor csak a tüzelőállásokba megyünk.”

Róma bevételénél elengedhetetlen volt a város hét hídjának az elfoglalása, mielőtt még a németek felrobbantják azokat. Hármat találhattok, hogy melyik alakulatot bízták meg a feladattal.

Olaszország után Dél-Franciaországba vezényelték az egységet a Dragonyos-hadművelet részeként. Szeptember 1-én szokásosan Tommyt küldték felderíteni, de most magával vitt az öccsét, Morris Prince közlegényt is. L’Escaréne környékén ráleltek egy egész tartalékos zászlóaljra. Rögtön el is indultuk visszafelé, hogy ne szalasszák el ezt a lehetőséget. Pont jókor indultak útnak, ugyanis útközben épp belebotlottak egy jó kis csetepatéba, ahol egy német század harcolt az alig szakasznyi partizán ellen. A franciákat csak Tommy biztos keze és éles szeme mentette meg a haláltól. A kedvenc kanadaink szép komótosan elkezdte kiszedni a németeket, akik a veszteségeket látva rögtön visszavonultak. Miután a franciák előmerészkedtek, odamentek Tommyékhoz. A parancsnok megkérdezte tőle, hogy merre van a százada, mert köszönetet szeretne mondani nekik. Az indián harcos erre rámutatott az öccsére. A partizánok vezetője azt hitte, hogy hülyéskedik. Úgy gondolta, hogy legalább 50-en tüzeltek a németekre. Fel is akarta terjeszteni a Croix de Guerre, de a főhadiszállásra tartó futárt lelőtték útközben.

A partizános kaland után visszatért az egységéhez és odavezette őket a felderített zászlóaljhoz. A tartalékosokat kis híján teljes egészében foglyul ejtették (majdnem 1000 ember). Az akció elejétől a végéig Tommy 3 napon keresztül étlen, szomjan és alvás nélkül volt. Még ilyen körülmények között is legyalogolt 70 km-t a hegyvidéken. Ezért a bátor tettért előterjesztették az amerikai Silver Star kitüntetésre.

A 1st Special Service Force-ot 1944 decemberében oszlatták fel. A tagjait beolvasztották az anyaországok haderejébe. Az Ördögök fennállásuk alatt egyszer sem vallottak kudarcot, ami még a különleges egységek között is ritkaságszámba megy.

Úgy tűnt, Tommy életébe végre elérkezett a béke. 1945. február 12-én maga VI. György a Buckingham Palotában adta át a Military Medalt, április 24-én pedig Koening amerikai tábornok nyújtotta át a Silver Start. 59 kanadai kapta meg ezt az amerikai kitüntetést és csak hárman kapták meg mind a kettőt. Tommyt összesen 9-szer tüntették ki, ezzel ő lett a legtöbbet kitüntetett őslakos.

Morris Prince közlegény és Tommy Prince őrmester a Buckingham palota előtt

A háború után egy olyan országba tért vissza, ahol nem engedték szavazni és nem kapta meg azokat a járandóságokat sem, amiket más veteránok igen. Ezt az országot Kanadának hívták. A munkapiacon sem volt sok lehetősége, így hát munkanélküliként nem maradt más választása, mint hogy újra belépjen a seregbe. Könnyűlövészként két turnust szolgált le a Koreában, majd az ott beszerzett térdsérülése miatt tisztességes körülmények között leszerelték.

Korea után végre megházasodott. A frigyből 5 gyereke született és úgy nézett ki, hogy végre sínen van az élete. A hőstettekkel azonban civilként sem tudott leállni. 1955-ben saját életével nem törődve kimentett egy férfit a jeges folyóból. Amikor megbizonyosodott róla, hogy a férfi jól van és a tömeg is kezdett nagy lenni, egyszerűen csak tovább állt. Az elismeréstől azonban ez sem menthette meg, ugyanis valaki felismerte őt.

Ezek után jogosan várja mindenki a „happy endet”. Sajnos soha nem jött el.

1961-ben a térde, a diszkrimináció és a munkanélküliség az alkoholizmusba taszította, aminek következményeként három év múlva elváltak a nejével. Noha a gyerekekkel próbálta tartani a kapcsolatot, egyre jobban elhidegültek egymástól. Hosszú évek után végül a lánya, Beryl vette fel vele a kapcsolatot, mikor kiderítette, hogy az apja, Tommy az Üdvhadsereg szállóján lakik.

A második világháború egyik legnagyobb felderítője 1977. november 25-én hunyt el a winnipegi kórházban.

„Egész életemben valami olyat akartam tenni, ami segíti a népem jó hírének a visszaállítását. Megakartam mutatni, hogy vannak olyan jók, mint a fehér ember”

Források:

https://www.warhistoryonline.com/war-articles/5-real-life-wwii-soldiers-who-make-rambo-look-like-my-mother.html

http://www.badassoftheweek.com/prince.html

https://www.historicacanada.ca/content/heritage-minutes/tommy-prince

http://aiwa.americanindiansource.com/prince/prince.html