A bosszúról szóló történetek mindig érdekesek. Kiváltképp akkor, ha azok egy asszonyról szólnak, akinek teljhatalma van és ráadásul varégok leszármazottja is. A Kijevi Rusz fejedelemasszonyaként egyszer és mindenkorra megtanította az alávetett törzseknek, hogy a Rurik-dinasztiával nem érdemes cseszekedni.
Kevesen ismerik Szübőtejt, a mongolok legendás hadvezérét, aki nélkül nem jöhetett volna létre a Mongol Birodalom. Dzsingisz kán legkiválóbb hadvezéreként egész népeket hódoltatott be, miközben játszi könnyedséggel irányított egymástól több száz kilométerre lévő seregeket is.…
Hajlamosak vagyunk elfeledkezni arról, hogy a középkori Ibériai-félsziget éppen annyira gázos hely volt, mint az oszmánok által zaklatott Balkán. Egy ilyen közegben természetes, hogy egy nagyszerű harcosnak kell kiemelkednie az őt körülvevő káoszból. Ez a harcos a spanyol Hunyadi, Rodrigo Diaz de Vivar, aki csatákban gazdag évtizedei alatt alig győzte osztogatni a mindent elsöprő csapásait.
Kevés olyan tizenéves akadt a világon, aki hadseregeket vezetett. Még kevesebb, akik paraszti sorból pár év alatt felemelkedve tette ezt, ráadásul nőként. Jeanne remek példája annak, hogy ahhoz, hogy tökösnek nevezhessünk valakit, nem muszáj rendelkezni is velük.
A sagák szerint vérfarkas, alakváltó, troll és berzerker ősökkel rendelkező Egill Skallagrímsson egy igazi önimádó, vadállat költő volt, akinek kedvenc foglalatossága volt összerúgni a port mindenkivel az Északi-tenger vidékén.
Harald Sigurdsson neve sokaknak ismeretlenül csenghet, pedig menőségéhez kétség sem fér. Ő volt azon viking királyok egyike (ráadásul az utolsó is), akiben a portyázó, öldöklő, fosztogató lét minden szépsége egyesült. Fiatalkorától kezdve egy jóféle csatát sem hagyott ki. Kalandos életében még a híres Varég Gárdában is harcolt.
Timur Lenk nevét viszonylag kevesen ismerik, nem sok olyan volumenű uralkodó létezett, akit hódításban csak Nagy Sándor tudott lekörözni. Kegyetlen mészárosként városokat tett a földdel egyenlővé, sokszor a lakosokat föld alá juttatva. A kíméletlen hadúr lét mellett intelligens ember volt, aki a művészetek, irodalom és az építészet nagy barátjaként felvirágoztatta Szamarkandot, míg maga a sakkozással pallérozta a harctereken edzett elméjét.
A St. Denis-i krónika szavainál jobb kezdést nem is lehetne találni. ” …több mint 300 000 embert gyilkolt meg, köztük a királyt, Abderrahmant is. A győzelmet követően, vasból, acélból és más fémekből készült kalapácsa nyomán nevezték őt először „Martellnek”, mellyel a csatában lesújtott ellenségeire.” Aki ettől nem kapott kedvet a tovább gombra kattintáshoz, annak még annyit hozzátennék, hogy visszaterelte az arabokat a Pireneusokon túlra, megszilárdította a Frank Birodalmat, valamint megalapozta a későbbi nyugati hadviselést.
Hogyha egy kemény, vezéri képességekkel és ambíciókkal bőven ellátott angol uralkodót keresünk, aki többet tett annál, hogy reggelente felhörpintette teáját és megette a kis tükörtojását házának békességében, akkor Oroszlánszívű Richárd a mi emberünk. Természetesen ő is bedúrta a maga emberes adagú, fehérjében és szénhidrátban gazdag reggelijét, hiszen a Szentföld megtisztítása és az ezzel járó csetepaték rendesen igénybe veszik a testyet, és mint tudjuk, a reggeli a nap legfontosabb étkezése.
Kasztrióta György (alias Szkander bég) az albánok legmenőbb fenegyereke volt, aki több mint 25 éven át verte folyamatosan vissza, és alázta meg a török hadakat. A rendszeres túlerő nem hogy elkedvtelenítette, hanem még inkább feltüzelte Albánia Sárkányát, aki már-már kikapcsolódásként tekintett a csatákra és az ellenség lemészárlására. A történetírója szerint több mint 3000 hitetlennel végzett, és megismerve a Kasztrióta életútját, készséggel el is hisszük ezt.