A várnai csata. 1444. november 10.

 „Mi – úgymond – ma Isten segítségével a Duna révén Bolgárországba átkeltünk és Görögország legszélső határáig nyomulunk elő. Isten segítségével kísérletet teszünk, hogy a keresztény népeket a török járom alól felszabadítsuk, és a törököket Európából kiűzzük. Reméljük, hogy ez sikerülni fog nékünk; mert a pogányok kiűzésére számos keresztény király és fejedelem tetemes segítséget ajánlott föl. Ti pedig imádságaitokkal kérjétek Istent, hogy nevének dicsőségére és a kereszténység vigasztalására nekünk diadalt engedjen.”

2555.jpg

Előzmények:

A részleges sikert hozó hosszú hadjárat után a magyar sereg zászlóerdők alatt, díszmenetben vonult be Budára 1444 februárjában. Még a hónap végén sikerült két évre meghosszabbítani a III. Frigyessel kötött fegyverszünetet. Bár mindenki tudta, hogy ez a béke sem ér sokat. II. Murád szultán, és a Török Birodalom úgy általában mindig ügyesen hárította el a kétfrontos háború veszélyeit. A karamán felkelés az előző évben, a keresztes hadak támadása, amely egészen Szófián túlra a Balkán hágóihoz vezetett békére késztette a hódító birodalmat. Ennek eredményeként született meg a szegedi békekötés, amelynek értelmében a törökök kiürítették Szerbia egy részét, többek között Galambóc várát is. A szultán szabadon engedte Brankovics György rabságban tartott két fiát, és titkos tárgyalásokat kezdett a szerb despotával sógora Mahmud Cselebit kiváltásáról, aki a hosszú hadjárat utolsó napjaiban esett magyar fogságba. Ulászló a Bibliára, Murád a Koránra tett esküt a béke érdekében. Európa üdvözölte a magyar diadalt, amit IV. Jenő pápa az ő személyes sikerének nyilvánított. Arról a raguzaiakon és a magyarokon kívül mindenki elfelejtkezett, hogy a győzelem is lehetett volna a hadjárat vége, amennyiben a pápai hajóhad időben elkészül és megakadályozza Murád visszatérését Ruméliába.

Így hirdetett országgyűlést Budára április közepén Ulászló király. Uralkodói menlevéllel megérkeztek a Felvidéket fosztogató rabló lovagok is. A népet azonban nem hatotta meg egy menlevél. Jan Giskrát a királyi testőrségnek még sikerült kimenekítenie a magyarok kezei közül, de Szentmiklósi Pongráczot és az emberit elfogták Nebojsza Péterrel együtt, felakasztották, és a Dunába vetették.

Szent György napján Ulászló és a zászlósurak megesküdtek Cesarini bíborosnak, hogy a nyáron keresztes hadjáratot indítanak a török ellen. Eskükben nem volt hiány ezekben a napokban. Velence és Burgundia követei is esküt tettek, hogy az egyesített flotta hajói el fogják zárni a tengerszorost Hellészpontosznál, hogy a szultáni sereg ne tudjon átkelni újra a szoroson. Az országgyűlés rendkívüli hadiadót is kivetett a hadjáratra hivatkozva. Június negyedikén Francesco Condulmar bíboros a pápa unokaöccse kihirdette, hogy nyolc hajó készen áll az indulásra a velencei kikötőben, és gyorsított munkálatokat végeznek a burgundiai hajók felszerelésének érdekében is. Nizzában a burgundiaiak még három gályát, és galeottát szereltek fel. Az egyesített flotta parancsnokának a bíboros Walerand de Wavrin admirális jelölte ki, a főparancsnokságot ő maga töltötte be.

A nyár folyamán az egész Török Birodalmat lázongások vallási forrongások terhelték. Trónkövetelők tűntek fel, és Drinápolyban is mindennaposak voltak az összecsapások. A hadsereg lázongott az elmaradt zsoldok miatt. Eközben Szkander bég szkipetárjai egyre csak erősödtek, és török helyőrségeket foglaltak vissza Albániában. Így telt el a nyár nagy része, amikor Ulászló király és serege augusztus elsején Szegednél gyülekezett. Itt kapta meg a Velencei Köztársaság levelét Cesarini bíboros, miszerint a dózse értesíti a magyar királyt, hogy a szövetséges flotta úton van Gallipoli felé, valamint hajók tartanak az Al-Dunára is, hogy megkönnyítsék a sereg átkelését. Ekkor győzte meg a bíboros a királyt, hogy a pogánynak tett eskü nem kötelez, és a törökök sem tartották be a békefeltételeket, mert nem adták át nyolc napon belül Galambóc várát. Megérkezett Szkander bég levele is a táborba: „Ki ne fogna fegyvert, ki ne rohanna nyílt veszedelembe Magyarország népeiért, kik annyi időn át, oly sok bajjal, vérhullással védelmezték a kereszténységet, s jóformán születésüktől fogva ellenségei a mi örökös ellenségünknek?” Brankovics tiltakozott a béke megszegése ellen, hiszen ő már megkapta, amit akart. Ez döntő lesz a későbbiekben. Szeptember 22-én az Ulászló király vezette mintegy húszezer fős sereg átkelt a Dunán Orsovánál, és megkezdte az újabb támadását a fennálló béke ellenére.

Újra török területen

2541.jpg

A hadjárat útvonala ezúttal más volt, mint az egy évvel korábbi. A Balkáni hágókat kikerülve jó darabig a Duna folyását követve haladt a keresztény sereg. Öt nap menet után érték el Vidin várát, amit hatnapos ostrommal be is vettek. Drinápolyban ennek hírére pánik tört ki és ezrek kezdtek menekülni Ázsia felé. Október 16-án érte el a magyar sereg Nikápoly városát. A várost feldúlták, de a fellegvárat nem sikerült bevenniük. Ekkor ért a magyar táborba Vlad Dracul havasalföldi vajda és elszörnyülködött a sereg kis létszámán. A dolgokat nehezítette a tény, miszerint Brankovics nem engedte át Szerbián a csatlakozni készülő és útban lévő mintegy tizenötezer főnyi albán sereget Kasztrióta György vezetésével. Murád ezekben a napokban érte el a Boszporuszt és a keresztény flotta valóban ott volt. De Wavrin admirális közölte a konstantinápolyiakkal, hogy a mintegy húsz hajója nem elegendő, hogy tartsa a közel hatvan kilométeres szorost, ezért arra kérte őket, hogy az európai partokat megszállva tartva, akadályozzák meg Halil nagyvezírt abban, hogy elősegítse a szultáni sereg átkelését. A császár azonban kitérő választ adott. Az ortodoxoknak nem volt érdekük a római siker most sem. Pár nappal később Halil megszállta a partot, és a genovaiaktól bérelt ágyúkkal megkezdték a hajók lövetését a szorosban. A másik parton is tűz alá vette a megérkező Anatóliai sereg a flotta hajóit, amik így beszorultak a szoros közepébe, ott viszont erős volt az áramlás. A genovaiak tettek még egy szívességet a keresztes hadjáratnak. Két nap két éjszaka alatt átszállították az anatóliai sereg nagyobbik részét katonánként egy aranyért. 49774 arany ütötte a markukat az ágyúkért és az átkelésért, és még kétezer, ha megakadályozzák a keresztény flotta felhajózását a Fekete-tengerre. Erre már nem volt szükség, hiszen az áramlatok szétszórták a hajókat.(Ebből a pénzből tett felajánlással építették fel Genovában a Cattedrale di San Lorenzo templomot. A kedves olvasónak jusson ez eszébe, ha esetleg arra jár! Ny.Gy.) A sereg másik része Gallipolinál kelt át, amit a pápai és velencei hajók szintén nem tudtak megakadályozni. Október 24 és november kilencedike között a magyar sereg folytatta az előrenyomulását a tenger irányába és elfoglalta Yenibazart, Sistovot, Razgradot, Provádiát,majd megadja magát Kavarna, Makropolisz, Galata, és Várna török védőserege. Murád erőltetett menetben elérte Provádiát, és elzárta a keresztény sereg elől a visszautat. Így vertek tábort a magyar hadak Várnánál.

Az ütközet

A csatát rengeteg baljós jel vezette fel. Ulászló király sisakját az apródja elejtette öltözködés közben. Bármilyen ellenálló is volt, bármennyire úgy tervezték, hogy a buzogány vagy kardcsapásoknak is ellenálljon ettől az eséstől behorpadt. Ezután már teljes lovagi vértben fel akart ülni a lovára, de az megbokrosodott és megrúgta. A király vállvértje is behorpadt. A ló annyira megvadult, hogy másikat kellett hozni. Amikor a seregek felsorakoztak, Bátori István országbíró, Szilágyi Mihály hatvan esztendős apósa lett zászlótartónak kijelölve. Ősi magyar szokás szerint levették a sarkantyúját, majd Ulászló hozzá léptetett és megkérdezte, hogy készen áll-e a Szent György keresztes lobogó hordozására. Ekkor a szél eltörte a zászlótartó rudat. Elemi erővel vágva földhöz a piros keresztes fehér lobogót. Egy újabb rossz jel.

Közben a másik oldal is készülődött. Murád kijelölte a parancsnoki magaslatot, azon a ponton, ahonnan mindent belátott. A műszaki alakulatok katonái pedig villámgyorsan körbeárkolták azt. Az árkok köré ötszáz tevét tereltek pénzzel, drága kelmékkel, selymekkel megpakolt bálákkal. Ha a keresztények túl közel jutnának, a janicsárok kivágják a zsákokat és a harácsolók a szultánról megfeledkezve ezekre vetnék magukat. Murád és Hunyadi lelkesítő szavai után a török balszárny tizenötezer szpáhija kezdte az ütközetet a magyar jobb oldal és Thallóczi bán csapatteste ellen. Hunyadi a király mellől szemlélte az eseményeket, és amíg a törökök megpróbálták átkarolni a magyar zászlóaljakat addig a balszárnyon Szilágyi Mihály az erdélyiek és a székelyek seregeivel meglepetésszerűen a törökre támadott. A török jobbszárnyon Karadzsa beglerbég válogatott akindzsikkel, és szpáhikkal megerősített ezredei álltak.

2549.jpg

A balszárnyon emberfeletti erővel harcoltak az erdélyi legények, de a magyar jobbszárny a hatalmas túlerőtől megfutott. Murád szultán elégedetten szemlélte, ahogy a lovasai visszaszorították a magyarokat és némelyik már el is érte a szekértáborukat. Egynéhány huszita szekér már lángra is kapott. De ekkor hirtelen hátrálni kezdett az elit török balszárny. Hollós zászlók jelezték, hogy megérkeztek Hunyadi páncélba öltözött ördögei. Az egész magyar taktika erre épült. A vajdára és az ő támadó készségére. Hunyadi megtette, amit meglehetett. Megállította és futásra késztette a török balszárnyat, amelyik már a magyar tábort fenyegette. De a másik oldalon négy óra küzdelem után Szilágyi csapatai is meghátráltak. Előbb az oláh csapatok váltak ki, majd a szászok is megkezdték a visszavonulást. Most mutasd meg székely, mit tudsz! A várnai csatamező ismét olyan történt, ami minden logikának ellentmondott. A szinte megfutott magyar balszárnyat felfogta Hunyadi sebtében összeállított háromezer fős lovassága és megállította, majd szétkergette Karadzsa bég diadalittas szpáhi lovasságát. Hunyadi az üldözést félbeszakítva megsegítette a magyar centrumot is, amit szintén az összeomlás veszélye fenyegetett. A török hadrendben már csak Seháb ed Dihn tízezer lovasa és a janicsár ezredek tartották magukat. Már majdnem alkonyodott, amikor ötezer keresztény lovas utolsó erejét összeszedve megtámadta a lovas csapatot Hunyadi vezetésével és visszaszorította őket, majd üldözőbe is vette. A csatát gyakorlatilag megnyertük egy négyszeres túlerőben lévő ellenséggel szemben. Ekkor Ulászló király lekérte az istenítéletet az esküszegése miatt. Váratlan és érthetetlen módon ötszáz lengyel lovasával nekitámadt a falankszként álló janicsárok falának. Azok egy ideig tartották magukat, majd megnyílt a fal, körbeölelte és elnyelte a királyt. Khodzsa Hizir pillanatokkal később fejét vette Magyarország és Lengyelország királyának, eldöntve ezzel egy elveszített csata sorsát. Történelmünkben először fordult elő, hogy a király a csatamezőn lelte halálát.

571

Emlékezzünk meg a magyar, lengyel, székely, szász, oláh, és cseh hősökről, akik 571 évvel ezelőtt elindultak Európa utolsó keresztes hadjáratára. Hittek abban, hogy visszaverhetik az akkori világ katonai és gazdasági szuperhatalmát a Török Birodalmat. Elárulták és átverték őket a kontinens azon nemzetei, akik az ő vérük és áldozatuk árán tudtak fejlődni és gyarapodni. A várnai csatavesztés bebizonyította, hogy a keresztény támadó hadműveletek súlyát, ami arra irányult, hogy kiszorítsa a muzulmánokat Európából nem viselheti szinte csak a Magyar Királyság. Nem elég hozzá egy korszakos katonai zseni, egy példakép, egy szimbólum. Összefogásra lett volna szükség, nem esküszegő ígéretekre, és magasztos tervekre. A második rigómezei csata Koszovóban négy évvel később már csak egy utolsó elkeseredett próbálkozása volt az ekkor már Magyarország kormányzója címet viselő Hunyadi Jánosnak. Be kellett látnia, hogy a sokkal hatékonyabb határvédelemre kell berendezkednie a magyar haderőnek, és a muszlimok kiszorításának az ideje Európából még nem érkezett el, és nem is fog elérkezni összefogás nélkül.

Forrás:
Szilágyi: a Magyar Nemzet Története: V. fejezet a várnai csata
Bán Mór: Hunyadi hetedik könyv a félhold tündöklése.
Ny.Gy.

Leave a comment

Vedd fel velünk a kapcsolatot

Hiba: Kapcsolatfelvételi űrlap nem található.

AncoraThemes © | Mészáros Martin 2024. Minden jog fenntartva