„Jött azután más hír, hogy Cápua mellett
A magyar seregnek ütközni se’ kellett,
Mert, ki a Volturnón ellen akart állni,
Szétveré a hadat Miklós, Cajetáni.”

Arany János: Toldi szerelme

napoly.jpg

Nagy Lajos első nápolyi hadjárata. II. rész.

Az előző írásomban a kedves olvasó már megismerkedhetett Lajos király öccse András herceg halálának a körülményeivel, majd a bűntető hadjárat 1347-1348. évi eseményeivel. A magyar király diplomáciai bravúrok sorozatával kelt át az Itáliai félszigeten. Vonulását leginkább egy hógolyóéhoz lehetne hasonlítani, amelyik megindulva pusztító lavinává lett…

Capua 1348. január 11.

A magyar sereget kiváló felderítők segítették ebben a hadjáratban is. Lajos királlyal Johanna új férje, Tarantói Lajos nápolyi serege nézett farkasszemet, közel Capua városához, ahol a Volturno folyó déli partján megerősített állásokba vonultak. Csak egy erős, széles kőhíd állt az északról közeledő magyar sereg és a nápolyiak között. Ezt kellett nekik mindenáron megtartani, és megakadályozni Lajos király átkelését. Mint már említettem, Magyarországról a király mintegy 2000 főnyi válogatott katonával és temérdek pénzzel vágott neki a hadjáratnak.( a források 1000 főre teszik Lajos, és körülbelül ugyanennyire a nádor kíséretét.) Útközben csatlakoztak hozzájuk azok a bőrsipkás zsoldosok, akik a költő szavaival élve jó pénzért még a saját népüket is képesek voltak pusztítani. A vonulást a magyarok úgy szervezték meg, hogy ne ijesszék a helyi lakosságot a nagy számuk miatt, és az ellátásuk se jelentett különösebb gondot. Nápoly kémei így nem igazán tudták mekkora ellenség is közeledik feléjük, hiszen a had csak az utolsó pillanatban állt össze. A dombos lankás terep is nekünk kedvezett. A takarásukban rejtett átkarolást is véghez lehetett vinni. Erre épült az egész magyar taktika. Lajos király tudta, ha most megveri az ellenséget, övé lehet nem csak Capua, de Aversa városa is, és ami még fontosabb a főváros Nápoly. De nem akarta az egész hadjárat kimenetelét egy ütközetre feltenni. Jó hadvezérhez méltóan még a pénzért szinte bármire kapható zsoldosok életét is kímélni akarta, ekkor fordult a szokásos magyar furfanghoz.

img247.jpg

A serege nagyságát 12 ezer főre teszik a szemtanúk, akik jelen voltak. Már maga a felvonuló gyalogság is nagy létszámú volt, a dombok takarásában pedig el lehetett rejteni a lovasságot. Amíg a zsoldosok támadást és visszavonulást színleltek a híd ellen, a király nagy kerülővel Orticello felé átúsztatott a folyón és átkarolta Tarantói Lajos seregét. A támadást a kunok kezdték. A könnyűlovasságuk a nyílzáporával tizedelte a nápolyi lovagokat, majd a kikerülő manőver után a magyar nehézlovasság, amit természetesen a király vezetett, egyetlen rohammal elsöpörve az ellenséget. A folyóparton rekedt nápolyi gyalogság felmorzsolása csak idő kérdése volt. A csapda bezárult, amikor a másik oldalról a hídon keresztül is támadásban lendültünk. Capua a magyar hadtörténelem egyik olyan ritka eseménye volt, amikor mi voltunk túlerőben. Ennek tükrében körülbelül két óra alatt tört meg az ellenség harci morálja.

Lajos király egy nappal később Aversa városában (Ott, ahol 3 évvel korábban az öccsét meggyilkolták) fogadta a behódoló nápolyi rokonokat. Johanna a vesztes csata után hajón menekült el a fővárosból. Rá jellemzően az ékszereit vitte magával, de az időközben megszületett kisfiát „Martell” Károlyt már nem. A Durazzói hercegek, akik csak vonakodva vettek részt a magyar király elleni harcban, személyesen jelentek meg Lajos előtt. Tarantói Lajos elmenekülése után a legtekintélyesebb herceg, Durazzói Károly vette át a nápolyi ügyek intézését. Unokaöccseivel Tarantói Róberttel, és Fülöppel jelent meg Aversában, ahol Lajos nyájasan fogadta őket. Két nap vendégeskedés után a király azzal a kéréssel állt elő, hogy vigyék őt arra a helyre, ahol Andrást meggyilkolták. Károly tett eleget a kérésének. Ő kísérte el a kolostorba, ahol a király hírtelen haragra gerjedve megvádolta őt a gyilkosságban való részvétellel, és ott a helyszínen lefejeztette. A testét ugyanúgy kidobatta az udvarra, és három napig temetetlenül hagyta. A többi herceget pedig fogolyként Magyarországra, Visegrád várába, a Salamon toronyba küldte. Hat nappal később teljes lovagi vértben, a fején sisakkal, a kezében karddal ezer magyar kíséretében pedig bevonult Nápolyba.

louisdehongrie.jpg

Durazzói Károlynak sem az ártatlanságát, sem a bűnösségét nem tudjuk már megállapítani. Ez a bizalmatlan békétlen tett nagy törés volt a király és a nápolyi polgárok között. Talán annyit megállapíthatunk, hogy ilyen gyorsan és elhamarkodottan nem kellett volna a herceget lefejeztetnie. Bár emlékezzünk, hogy az édesapjának, Károly Róbert uralkodása alatt hogy járt az a család (Zách), amelyik kezet emelt a királyra. Nápoly konszolidálásába egy rettenetes kór szólt közbe. Kis túlzással mondhatjuk azt, hogy a pestis elől még Lajos király is csak álruhában tudott elmenekülni.

db57ff26771dee7c3d2c41790d4da6f9_1m.png

A király német zsoldos és magyar helyőrségeket hagyott hátra, és 1348 tavaszán elhagyta a Nápolyi Királyság területét. De megüzente VI. Kelemen pápának, hogy addig, amíg a férjgyilkos Johannát el nem ítélik, nem tartja lezártnak az ügyet…

Forrás:
Kiss-Béry Miklós Magyar Királyok és Uralkodók. 10. rész Károly Róbert és Nagy Lajos.

Ny.Gy.


18 hozzászólás

we dont want arabs here..So what · február 15, 2016 - 11:55 du.

Fasza csávó volt a király.

A megvalósult amerikai ólom.. · február 16, 2016 - 12:53 de.

Ennek a Durazzói Károlynak a fia volt II.(kis) Károlyként magyar király pár hétig a Nagy Lajos halála utáni zűrzavaros időkben?

cardiobascuralis7 · február 16, 2016 - 3:01 de.

“az édesapjának, Károly Róbert uralkodása alatt hogy járt az a család”

Nem lenne hülyeség, ha megtanulnál valamennyire magyarul, ha már ezen a nyelven akarsz írni.

Fenti (fél)mondatnak két helyes változata van, egyik sem az, amit leírtál:
1. az édesapjának, Károly RóbertNEK AZ uralkodása alatt hogy járt az a család
2. az édesapjA, Károly Róbert uralkodása alatt hogy járt az a család

Vagy mindkét birtokos esetében kint van a rag, vagy egyik esetében sincs.

ÉS nem mentség, hogy a magukat újságírónak gondoló indexes segédmunkás faszkalapok sem tudnak magyarul, és ők is úgy írják, ahogy te.

midnight coder · február 16, 2016 - 7:13 de.

@cardiobascuralis7: Az tény, hogy ez egy helyesírási hiba, de az vesse rá az első követ, aki soha nem néz el semmit fogalmazás közben. Viszont az írás elég érdekesre és színvonalasra sikerült.

etiopiai.blogger · február 16, 2016 - 8:42 de.

Ó, bakker! ne már megint ez a helyesírásosdi… Itt egy tök érdekes írás, amiben vannak hibák. Jó. És akkor mi van? Nehogy azt válaszold, hogy igényesnek kell lenni, meg mittomén! Lássuk csak:

Azt írod, hogy :

Fenti (fél)mondatnak két helyes változata van, egyik sem az, amit leírtál:
1. az édesapjának, Károly RóbertNEK AZ uralkodása alatt hogy járt az a család
2. az édesapjA, Károly Róbert uralkodása alatt hogy járt az a család

Figyeled, hogy a felsorolás előtt egy kettőspontot tettél, de aztán a felsorolás végén nincs semmiféle — mondatzáró — írásjel? Mi több: már eleve a felsorolás első pontját is jó lett volna vesszővel, esetleg pontosvesszővel zárnod, mert csak úgy szabályos. Meg aztán az utolsó mondatodban az első szó mindkét betűje nagybetű, pedig itt nincs semmiféle központozó szerepe ennek a fajta írásnak.

Na, most akkor mi van?

Egyébként meg maga téma érdekes: jó lenne történelmünk efféle eseményeire is emlékeznünk, nem csak a vesztes csatákra és háborúkra, hiszen nem azért marad meg Magyarország eleddig, mert mindig vesztettünk, meg csak rossz dolgok történtek velünk.

Voznyák Pista2 · február 16, 2016 - 8:52 de.

Johanna nem volt népszerű, Nagy Lajos jövetelének még örültek is a Nápolyiak kezdetben, míg el nem kezdte az öldöklést.

MTA rendes tagja · február 16, 2016 - 10:08 de.

@etiopiai.blogger: Nem hiányzik a felsorolás végi írásjel.

A magyar király ilyen volt:

Aludt még a tábor a Szele folyó közelében, de Lajos király már talpon volt, ellenőrizte az őrségeket, aztán lesietett a folyó partjára. Salerno ostromára készült, és hogy odamehessen, át kellett vezetnie a sereget a folyón. De vajon talál-e gázlót rajta? Mert a folyó nem nagy, de az esőzéstől erősen megáradt.
Nézelődik, vigyázódik Lajos király a folyóparton, s hát egyszer megpillant egy magyar vitézt, aki két lovat itat. Nézi, nézi, meg kell, hogy ismerje, mert nincsen vitéz az országban, akinek nevét meg ne mondaná, és valóban kiáltja már:
– Szeredai, hej, fiam, Szeredai!
Futva jött a vitéz a király elé, és mondta:
– Parancsára, király atyám!
Mondta neki Lajos király:
– Édes fiam, ülj fel a lovadra, s menj át a vízen, had lássam, átkelhetek-e rajta a sereggel!
Bátor vitéz volt Szeredai, nem ijedt meg a maga árnyékától, de a Tisza mellett nőtt fel, hát jól ismerte a folyók fortélyát. Azért azt mondta a királynak:
– Kezedben az életem, király atyám. De én azt mondom, ezen ma nem lehet átkelni.
– Ejnye fiam, talán félsz a víztől?
Ennél többet mondani nem kellett. Szeredai vörös lett, mint a főtt rák, futott a lovához, felpattant rá, és egyenesen nekifordult a víznek.
Szép lépésben bement a ló, de aztán szügyig, nyakig kezdett érni a víz, s egyszer csak Szeredai belefordult a folyóba, hiába is kapkodott, mert az örvény sodorni kezdte lefelé.
Lovon volt a király is, mindjárt odaugratott a partra, aztán nekifordította a lovat a víznek. Király, nem
király, azzal ő nem gondolt, csak azt tudta, hogy ha az ő szavára valaki bajba került, azon neki segítenie kell. Jó lovával odaúsztatott Szeredai mellé, és hirtelen megragadta a haját. De ahogy megragadta, a nyeregből kicsúszott, éppen hogy a lábát a kengyelből kiszabadíthatta, és már mind a ketten ott forogtak az örvényben. Hiszen a király egymaga megszabadulhatott volna, de semmiképpen nem akarta Szeredait elhagyni. Vergődött, erőlködött a király, széles köpönyege is fenntartotta, mégse szabadult volna meg, ha lova vissza nem fordul érte. Mert olyan táltos paripája volt Lajos királynak, hogy bajban a gazdáját el nem hagyta. Akkor a király bal kezével a ló sörényét megfogta, jobbjával Szeredait maga után vonta, s úgy nagy
nehezen a vízből megszabadult.
Híre járt a táborban, de még az országban is: Lajos király az életét kockáztatta egy közvitézért. Volt is becsülete a nagy királynak, nemcsak a palotában, hanem a tábortűz mellett is.

tomfree · február 16, 2016 - 10:23 de.

Mi volt a folytatás? Mi lett a hátramaradt helyőrséggel?

DarrellEReviS24 · február 16, 2016 - 11:42 de.

Akkortájt nm nevettek rajtunk egèsz Európában,ès nm hazaárulók vezettèk az országot….”a magyar nèv megint szèp lesz,mèltó règi,nagy hírèhez..” bárcsak megèlnèm..

paráznabillegető · február 16, 2016 - 12:00 du.

@DarrellEReviS24: azt nem fogod.
de majd megélsz mást, kellemetlenebbet.

DarrellEReviS24 · február 16, 2016 - 12:05 du.

@paráznabillegető: Szerencsère már külföldön èlek..

paráznabillegető · február 16, 2016 - 1:42 du.

@DarrellEReviS24: hááát… akkor nem. 😀

DarrellEReviS24 · február 16, 2016 - 2:08 du.

@paráznabillegető: A helyzet az h tizennègy èvet lehúztam az eü-ben,műtőben,ès teljesen kiábrándultam az egèszből…de ha a hazának szüksège lenne rám,nem haboznèk.

David Bowman · február 16, 2016 - 2:27 du.

@MTA rendes tagja: Honnan az idézet?

kukasmacska · február 16, 2016 - 4:13 du.

@David Bowman: a “Régi magyar mondák” c. könyvből

MTA rendes tagja · február 16, 2016 - 4:41 du.

@David Bowman: Dubnici krónika (és igen, a nagyszerű Régi magyar mondákban is benne van).

mortullus · február 18, 2016 - 11:25 de.

@DarrellEReviS24: Hát igen…
Akkoriban ilyeneket mondtak rólunk:

“A magyar király hatalmas, amikor megindítja seregeit, északon, keleten mozdulni senki nem mer.”
(Bernardus Ayglier francia apát, 1269)

Most meg az nem rúg belénk aki nem akar.

ClayMatthews52 · február 27, 2016 - 9:45 de.

A nápolyiaknak esélye sem volt. Míg Lajos összesen 10-12 ezer embert tudott harcba állítani az első hadjárat során, addig Johannáék, ha megfeszültek sem tudtak összeszedni 2500 lovasnál és 2-3000 gyalogosnál többet. Ráadásul pénzük se nagyon volt a zsoldra.

Vélemény, hozzászólás?

Avatar placeholder

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.